A kristálytrófeákat általában két kategóriába sorolják, amelyek csak feldolgozási technikáikban különböznek egymástól.
1. Az egyik módszer a fröccsöntés (melegített üvegrúddal lágyítják, majd formába préselve hozzávetőleges formát készítenek, majd további feldolgozás következik). Az előnyök az alacsony költség, a minimális anyagveszteség és a jó termékkonzisztencia. Hátránya, hogy melegítés és külső nyomás hatására belső víz-hullám-szerű csíkok jelenhetnek meg a polírozás után.
2. A másik módszer a tiszta K9 anyag felhasználásával történő gyártás. A megrendelés beérkezésekor az anyagokat a piacról szerzik be a termékleírásoknak megfelelően. Az anyagok jellemzően blokk formájúak, dobozban árusítják, és különféle méretben és specifikációban kaphatók. Például egy 100*100*20 mm-es kész hamutartó elkészítéséhez minden anyagdarabnak 105*105*25 mm-esnek kell lennie. Az extra 5 mm a vágási ráhagyásra szolgál. Ezután a durva méretek alapján megtalálják a termékhez legmegfelelőbb anyagot. Az optimális anyagméret a durva anyagméret egész számú többszöröse, mivel minden felesleges anyag, amelyből nem lehet készterméket készíteni, teljesen használhatatlan. Ez döntő fontosságú a minták készítésekor.
A kristálytrófeák feldolgozási technikái közé tartozik a lapos köszörülés, a csiszolt csiszolás, a fúrás, a dombornyomás és a színezés. Ezüstözés, színezés, homokfúvás, mélygravírozás, belső gravírozás, izzítás, huzalhúzás, sütőfesték, kerekítés stb.
Szójegyzék:
Lapos köszörülés: A síkköszörülés nagy területen párhuzamos felületek csiszolását jelenti úgy, hogy a terméket ragasztóanyaggal ellátott fémlapra helyezik, majd köszörűkorongon köszörülik. Ez a módszer rendkívül hatékony és alkalmas nagy felületekre. A csiszolási folyamat során először durva csiszolópapírt kell felvinni a célméretek meghatározásához, majd finom csiszolópapírt kell felvinni a kívánt felületi minőség eléréséhez, végül pedig polírozni.
Csiszolás: A csiszolást lapos csiszolás után végezzük, hogy olyan kis területeket kezeljünk, amelyeket nem lehet síkcsiszológépen feldolgozni. Kisebb területeken, ahol nehéz a tapadás, kézi polírozást kell alkalmazni. A cél ugyanaz, mint a síkpolírozás.
Fúrás: Ez magában foglalja a lyukak fúrását a kristályban. A típusok közé tartoznak a lapos-aljú lyukak (nem hatolnak át, a lyuk fala és alja 90 fokban merőleges), ívelt (fél-kör alakú) és átmenő lyukak (átfúró).
Homorú polírozás: Ez magában foglalja a kristály polírozását, hogy S{0}}alakú hatást, azaz lekerekített éleket vagy ívet hozzon létre. Körülbelül ujjnyi vastagságú vagy vastagabb polírozórudat használnak.
Irizáló bevonat: Színezés a kristályra. A színek közé tartozik a sokszínű és az irizáló.
Ezüst bevonat: A tükörön látható hatás.
Homokfúvás: Gravírozásként is ismert, a kristály felületén lévő mintákat és szövegeket ragasztószalaggal vágják ki. A munkások ezután tűkkel eltávolítják a mintákat vagy szöveget, majd nagy nyomás és gyémántpor használatával a kristályfelület szabaddá vált részei tönkremennek, így a szöveg vagy minta a kristályon marad.
