A kristályblokkok tesztelésének konkrét lépései a következők:
Előkezelés: Tisztítsa meg a felületet és távolítsa el a szennyeződéseket.
Szemrevételezés: Figyelje meg az olyan jellemzőket, mint a szín, az átlátszóság és a repedések.
Keménységvizsgálat: Használjon Mohs-féle keménységi skálát (pl. a kristálykeménység 7).
Törésmutató vizsgálata: Használjon refraktométert (a kristály törésmutatója körülbelül 1,544-1,553).
Sűrűségmérés: A mérés vízkiszorításos módszerrel történik (a kristálysűrűség körülbelül 2,65 g/cm³).
Polarizációs mikroszkópos ellenőrzés: Ellenőrizze a kettős törést (a kristály anizotróp anyag).
A kristálytömbök tesztelésének konkrét műveleti lépéseihez a következő kiegészítő magyarázatok találhatók:
Először győződjön meg arról, hogy a minta száraz és tiszta. Használjon 10-szeres nagyítót a belső zárványok megfigyeléséhez (a természetes kristályok általában gáz-folyadék zárványokat tartalmaznak). A sűrűségvizsgálathoz elektronikus mérlegre van szükség (0,001 g pontosság) a vízkiszorításos módszerrel kombinálva. A számítási képlet a következő: Sűrűség=Tömeg / (a kiszorított víz térfogata × a víz sűrűsége). A törésmutató vizsgálatához az értéket le kell olvasni a refraktométer érintkező oldatában (bróm-naftalin). A kristály kettős törés különbsége 0,009. A kvantitatív elemzéshez az elemtartalom kimutatására röntgenfluoreszcencia spektrometria (XRF) használata javasolt. Például a 99%-nál nagyobb SiO₂ tisztaság kiváló minőségű kristályt jelez.
