A kristálytisztaság vizsgálati módszerei (példaként a kvarcot tekintve):
Szemrevételezés: A nagy-tisztaságú kristály (pl. 99,9%-nál nagyobb vagy egyenlő SiO₂) átlátszó és szennyeződésektől mentes; az alacsonyabb-minőségű kristályok buborékokat vagy repedéseket tartalmaznak.
Hangszerek:
Röntgendiffrakció (XRD): Az ásványi összetétel kvantitatív elemzése (±0,5%-os hiba).
FTIR infravörös spektroszkópia: Kimutatja a szennyeződéseket, például a hidroxilcsoportokat (pl. OH⁻-tartalom < 10 ppm szintetikus kristályokban).
Sűrűség módszer: A tiszta kristálysűrűség 2,65 g/cm³; a 0,02 g/cm³ feletti eltérés szennyeződések jelenlétét jelzi.
Példa: Az olvasztott kvarc tisztasága elérheti a 99,99%-ot, míg a természetes kristály jellemzően 99,5%-99,9%.
